Blog

Most is, ahogy eddig, közel van hozzám.
Itt is, ahogy eddig, mosolyogva néz rám.
Talán képes leszek egyszer megszólítani is Őt.

Rá kellett döbbennem, maga az érzés mennyire hiányzik,
Hogy mikor ágyamból felkelek, hajamon, kézfejemen az Ő virága virágzik.
Rá kellett jönnöm, a múltat örökítve bármennyit írhatok,
Jobban nem tudják szavaim konzerválni emlékeimet, mint egyes illatok.

Újból tavasz lett. Bár még fehéren hull alá az ég,
Potyog a tábortűz pernyéje, erős a lángja még.
Hevesen pattog egy kiszáradt eperfa előttem.
Vissza-vissza gondolok a múltra. Milyen felhőtlen
Is volt a fiatalság, labdázva, futkorászva egykoron.
Felnőttem. Valahogy ez időbe telik, mire felfogom,
Immáron 20 éves leszek nemsoká. Ijesztően gyors,
...