A Csend zajong
A Csend zajong
Napról-napra veszed észre, ébredsz rá a nagy Egészre,
Innen talán egy lépés lesz csak, s itt a vége.
Napról-napra, hétről-hétre zeng az élet népzenéje,
Cifra traktor, kék kamion, sárga mentő, füst az égen,
Sár a talpad alatt. Természetes, legalábbis abból maradt.
Egekben mindennek az ára, zárnak is a boltok mára.
Gördül a roló, repül egy holló, koppan s alatta ragadt.
Yorki ugatásra figyel fel, visszahúzza s felkiált: "Te szegény pára!"
"Picúr hagyd már abba, beteg is lehetsz tőle!" Óvja meg gazdája
Egy újabb veszélytől a piciny kutyát, egyetlen szemefényét.
Régen is így volt, nem változtatta meg a városi élet,
Csak a méretét, hangját, szőrét, színét meg az egész lényét.
"Ilyen is csak irodába való! Nem fog egeret, patkányt, toportyánférget."
Gondol egyet Pistabácsi, levéve az alsó polcról egy doboz mérget.
"Borús az idő, ej bizony az este nagy eső, talán vihar is lesz!"
Épp időben ért haza, fogasra kabátot, kabátra kalapot tesz,
Kasza a kézbe, kő pengeélre, ki a rétre, szorgosan hajlong.
Előtte patak, mellette két borjú, szívében csak a Csend zajong.