Hogy hol talált rám, nem tudom.
Bíbor ködben, tisztán, szeplőtlen, egy padon.
Társammá vált zord időkben.
"Miért épp most?" "Miért pont velem?" Eltűnődtem.

Eszem megálljt diktál, óvna
Szűntelen. Ám szívem húzna
Feléje. Összezúz a vágy,
Érintése, csókja mi lágy
Ajkáról pillangóként száll felém,
Édent idézne, tavaszt életem kopár telén.

Hisz Ámor nyilával vesződni hasztalan.
Rózsát ide! Lángoljon mécses az asztalon,
Temessük a múltat vidám tort ülve felette!
Hadd szülessek most újjá mogyorószín szemedben!