Végső üzenet
"Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor"
( Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet)
Ezt a verset, vagyis inkább a "verskezdeményt" még egyik nyelvtan órám alatt vetettem papírra, majd ahogy az annak rendje és módja, el is feledkeztem róla teljesen. Két éven keresztül pihent befejezetlen a füzet hátulján, majd a nagy érettségire készülés közepette újra a kezeim közé került. Értetlenkedve olvastam először a papírra firkantott hat rövid sort, aminek nem igazán volt vers formája, inkább nevezném irkafirkának, majd vissza is hajítottam a fiókba.
Egyik sora viszont nem hagyott rendesen a tanulásra koncentrálni: "Eső, eső, vérző erő!" Ez kattogott állandóan a fejemben miközben épp Ady költészetét próbáltam valahogyan bemagolni, mivel két hét múlva szóbeliznem kellett.
Ezen felbuzdulva megírtam a saját Elbocsátó, szép üzenetemet, ami se nem olyan szép, se nem olyan hosszú és rendezett mint Adyé. Ám hordoz magában egy aprócska csavart, a kezdőbetűket kiolvasva ugyan néhány ékezet hibádzik, de ez olvasható: "Eső eső vérző erő"