Oly sok mindent elterveztem...
Oly sok mindent elterveztem már!
Egy ház, virágoskert benne két kisgyerek,
Mellette nagy udvar, porában csirke hempereg,
Frissen meszelt akol, ahol malacok hada dúr.
Bent a házban könyvespolcok, bennük szú,
Konyhában szép, festett kemence, parázsló.
Szobában gyermekágy, álmot ringat varázslón.
Fényárral tükröződik vissza egy gyertya mosolya.
Ez lenne lelkem meghitt, bársonyos otthona.
Csak egy dolog hiányzik. Szívem kedvesére vár.
Csak ülök itt a szélén és téged várlak.
Az ágyam üres, lelkem, szívem méginkább.
Megosztottam pedig már párral fekhelyem,
Valahogy mégsem te jöttél hozzám Kedvesem!
Pedig szűntelen téged kutatlak, végigjárva erdőn,
Tengeren, hegyeken át, lecsúszva völgyön, lejtőn.
Mezőn járva a távolba tekintve meglátlak,
Odarohanok, karom ölelésre tárva. Délibáb.
Tudom, te a fenenagy világon bárhol lehetsz!
Én viszont már rég itt vagyok! Hol késlekedsz?