Vallomás
"Az meglett ember, akinek szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja."
(József Attila: Kész a leltár)
Erdélyben töltött utazásom alkalmából
Még gimnáziumi éveim alatt volt szerencsém többször is ellátogatni Erdélybe, végigjárva Nagyszalontán a Csonka-tornyot, Csíkszeredát, Dévát és környékét, illetve néhány régi várromot. Egyik ilyen kirándulásom alkalmával éppen egy erdei sétán voltunk a csapattal, amikor a távolban megpillantottam egy régi vadászkunyhót.
Gyorsan megkértem egyik társamat, hogy majd valahogy szóljon nekem merre mennek tovább, én pedig nekivágtam a keskeny kis ösvénynek, ami a kunyhóig vezetett. Mikor odaértem, egy picinyke táblára lettem figyelmes a bedeszkázott ajtón. Már abban reménykedtem, hogy valami emléktábla lesz, amikor szomorúan olvastam el a feliratot: "Idegeneknek belépni tilos" alatta piros filccel felírva: "Omlás és életveszély".
Szomorúan ballagtam vissza a csoporthoz, akik azóta eléggé előre haladtak, ám szerencsére észrevétlen visszalopództam hozzájuk. Este pedig egy pislákoló gyertya mellett (a kislámpám aznap égett ki) elkezdtem a kis kunyhó történetét megírni.