Grazie
Grazie
Sosem hittem az első látásban. Most sem teszem,
Valahogy mégsem tudom levenni Rólad a szemem.
Kedves arcod, sminkelt mégis valahogy oly tiszta,
Lopva szemedbe pillantva a szépség tekint vissza.
Vékony ajkaid nem hagyja el hangod, szótlan hívnak,
Nem megváltás a bennem forrongó kíváncsi kínnak.
Édes álmot akár a vízből kitekintő sellő adsz felém,
pohárnyi forrócsoki gőzöl előttem. Tejszínhabos, fehér.
Elvonulok, s életem legpuhább foteljére süppedek,
Kertbe kinézve a meleg napfényben madarak fürdenek
Tavaszt hirdetve csacsogva. Szemed égszínkék tükrén.
Dolgozni kezdek, képzeletem korbácsait rendre tűrvén.
Keresve az újabb alkalmat, hogy tekintetem végig
járjon
Szépséged felé vezető láncon, az aprócska aranyfonálon
Mit nyakadban hordasz. Közben poharam lassan kiapad,
Szívemből a mámorban úszó hősszerelmes sírva kifakad.
Csak csilingelő hangod hallhatnám! Csak egyetlen
egyszer!
Visszaviszem a poharat. Egy szavad kérem legyen! Bármilyen!
Éppen mosogatsz. Ügyetlen mozdulat, fröccsen a vegyszer,
Zsebkendőt nyújtok feléd, felnézel, elmosolyodsz: "Grazie"