Ingatag pillanat
Ingatag pillanat
Állok előtted, szemed szemem tükrét kutatja.
Benne emlékem
a múlt éles szilánkjait mutatja,
Mik
hegyes tőrként szúrják gyermeki szívemet.
Egyetlen
pillantásod csillapítja fájó lelkemet,
Mellyel
magadhoz egyre közelebb húzol csendesen,
Halk
szavakkal bíztatva hirtelen átölelsz kedvesen,
S én
belefúródom karjaidba, a puha biztonságba.
Ajkadra
tekintek. Akár egy virág. Piros mályva.
Lágyan forró
csókot lehelek rá utolsó erőmmel,
S
összerogyok eléd. Érzem, karod még ölel,
Utolsó támaszként
fogsz körbe szeretetteddel.
Én
pedig lerogyva hódolok neked erőtlen lelkemmel.
Hogy
holnap melletted ébredve kezdhessem
Újra
szeretetben, bajtól óvó ingathatatlan védelmed.
Ez a vágyam,
az élet, mit annyira vártam. Félelmed
Enyhítése
fáradt karjaim között, a biztonságban.
Melyet te adsz most meg nekem.