Kémlelem a szerelmet
Kémlelem a szerelmet
Most is, ahogy eddig, közel van hozzám.
Itt is, ahogy eddig, mosolyogva néz rám.
Talán képes leszek egyszer megszólítani is Őt.
Cirógatnám selymes fürtjeit míg szeme csukva,
S szundikál keblemen. Reggel pedig indul, futva
Illan előlem akár a gyönge kámfor.
Nem tölti mellettem idejét e piros ajkú mámor.
Átver, ahogy bárkit, ki hitét veti belé
Látszólag elnyered hőn áhított kegyét,
Józan eszed akár a gyertyaláng kialszik, elszáll
A szélben. Gond eltűnik, a rohanó idő megáll.
Karjával átfon e törékeny, tündöklő rózsaszál.
Melegség tölt el, csend, nyugalom, biztonság.
Orgona illata száll, elvonult a vihar,
Semmi sem fáj. Így válik szinte kínossá
Teremtő ereje, mitől talán egy új élet is kihajt.
Valósággá válik a rég áhított álomvilág.
Ezután reggelre szertefoszlik minden.
Letörik a hajtás, elszárad a virág.
Eltűnik minden mit eddig őriztél ott lenn.
Dörömböl fejedben a kérdés összetört szívedhez:
"Mit csináljak most veled?"