Létösszegzés

2024.12.12

Írjuk hát össze mivel sodort össze az élet engemet!
Hisz másképp nem marad fent belőlem semmi.
Megöregszem, szemem fénye kihuny, s végül valaki eltemet.
Vajon milyen érzés lehet? Milyen lehet örökkévalónak lenni?
Csak ülni egy padon, nézni az eget, s a végtelenségig elmerengeni
Az élet fontos dolgain, rendszerezni, összeragasztani fájó lelkemet,
Majd felállni, meglóbálni, távolba hajítani hátamról súlyos terhemet.
Ezek után sarkon fordulni, lassan elsétálni, és csak menni-menni
Végig, míg van a talpad alatt egy csapásnyi kis út. Csak lépkedni. Ennyi.
Nagy levegőt venni s az eléd terülő erdőből megcsinálni saját Édenkertedet.
Ide aztán betérhetne bárki, de szabad lehetne nem pedig rab. Bármikor elmehet.
De úgysem akarnának. Csak élnének és léteznének, míg a kert elkezd megtelni
Azokkal a megfáradt utazókkal, kik épp úgy ültek azon a padon, ahogyan egyszer én is tettem.
Talán most itt tartok. Ülök egy nagy fa alatt, nézem az embereket, ahogy jönnek-mennek.
S hirtelen ráeszmélek, a fa nincs itt, nem a jelenben vagyok. Ez csak az én lelkem.

Előző

Következő


© 2024 Dürgő Csaba. Minden jog fenntartva.
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el