Monológ
Összegzés
Tanulmányaim során mindig meg-megálltam pár percre, hogy visszatekinthessek azon az úton, amin haladok előre, valahogy ilyenkor folyton arra a következtetésre jutottam, hogy az élet változásával egyre több minden válik csupán egy féltve őrzött emlékké.
Monológ
Érdekesnek tartom
az idő múlását. Na, nem azért, mert nem lehet ellene tenni semmit,
Inkább az tetszik benne, ahogyan megváltoztatja az embereket körülöttem. Engem
is.
Visszatekintve mindig azon gondolkodom, hogy hová tűnhetett hirtelen minden megszokott.
Mi lett a régi nevetésekkel, a téli éjjelen késő estig tartó kártyapartikkal?
Nem maradt
belőlük semmi, nem érnek már rá a barátok, csak az emlék maradt meg és ennyi.
Volt régen egy nagyon jó barátom, majd összevesztünk. Ellenség lettem a szemében.
Nemezis.
Volt közös tetoválásunk is, még talán rágóspapírból szereztük. Réges-régen
lekopott.
Volt annó egy csoport is, aminek az oszlopos tagja voltam, kirándulásokat
szerveztünk.
Elmúlt végül az is. Pedig milyen jó is volt! Nem terveztünk programot, egy
célunk volt csak: Menni.
Történtek persze maradandó, velük ragadó dolgok az emberekkel, így végül velem
is.
Egyszer kénytelen voltam szólni szüleimnek, mert lerobbant a kocsi, majd egy
taxis elhozott
ingyen haza, és együtt elmentünk a roncshalmazért. A "Kocsi hozzon, el
mégis taxi vigyen!"
Felkiáltást máig hallgatom, ha elindulok otthonról, mert Édesanyámhoz megyek
enni.
Ilyenkor jön a szokásos kérdéscunami majd a megjegyzés: "Egy gyerek kéne
már nektek is!"
Kedvesem szüleivel meg nem beszélünk, amióta kiderült, hogy Édesapja meglopott.
Nem mintha olyan
nagy jelentősége lenne annak a három láda almának, de ellopta.
Ha jól emlékszem talán pálinka lett belőle. De most őszintén és komolyan! Végül
mennyi?
Azért a pár cseppért hazudott a saját, szeretetben nevelt lányának, majd végül
nekem is.
Nem lett elég egy vendégfogadóra sem. Két decilitert. Na, lehet talán annyit
felfogott.
Komolyan megérte eldobni az addig felépített életet? Nekem ez felfoghatatlan.
És bármennyire is próbáltam, nem tudtam a haragja és a történtek ellen semmit
tenni,
Feleségem harcba szállt az igazáért, ha kellett kiabált és veszekedett még velem
is.
Node,
elkalandoztam végül teljesen. Lám kedves olvasóim, a költő elgondolkodott
Életének nagy gondjain újból és újra. De elmúlt ez is, csak egy emlék marad. És
ennyi.