Önreflexió
Nem értelek most téged igazán drága barátom!
Az elmúlt hetekben nem ismertem már rád igazán,
Eltávolodtál s lelked az önmarcangolás lángjaiban áll.
Íriszeden át beléd tekintve kizárólag vérző szíved látom,
Melyet átdöfött hátadon keresztül jóságod aranytőre.
Ne tartsd vissza! Dobd folyóba, egyszerűen válj meg tőle!
Válj meg attól, ki mikor életed révbe ért újból bajt hozott
S végül megtörte szerelmed csillogó kristályszelencéjét!
Tedd azt, amit eddig mindig! Sétálj, míg tested mozog,
Majd midőn összerogynál, emeld az égre tekinteted,
Nézd a Holdat, nézd szerelmed csillagrendszerét!
Látsd meg végre saját magad onnan fentről,
Nézz végig magadon! Mit tettek veled?
Miért tűrted, hagytad magad veszni?
Lám mit akarsz hát most tenni?
Nézz a szemembe Barátom!
Miért nem szólalsz már?
Csak tátogsz előttem
Egy tükörbe zárva.
Te szegény árva!
Ez vagy!
GYÁVA!