"Ó, csillag, lehulltál, s én is lehullok,
De fényed itt hagyod, s én is itt hagyom
A szívem melegét." 

Egyetlen dolgot kérek, hallgass meg most engemet!
Légy a világon bármerre, elveszve, megsebzve,
Vagy önmagad mélyére réges rég eltemetve!
Halld meg kiálltásom mi lágy szellőként száll feléd!

Úgy érzed, ám nem vagy egymagadban, bárhol is jársz!
Itt vagyok melletted, karnyújtásnyira talán.
Tudom, nem feltétlen egy ilyen figurát vársz
Mint én, de áttörök szíved vérben izzó falán!

Látom lelked, tested, véred, szíved és sebeid.
De csak látom. Tenni ellenük nem tudok semmit.
Csak kezem tudom nyújtani feléd bátortalan,
Segíteni szeretnék, hogy ne légy gyámoltalan!

Szíved bánatát ajkadra lehelt forró csókkal
Enyhítném, hátha azt beissza, s új erőre kap.
Vérző, égő sebeid szavakból tekert gyolccsal
Ápolom, míg ajkadon újból hajnal nem virrad.

Mást egyebet még szeretnék, ám nem tudok tenni.
Csak várni hogy felgyógyulj mellettem végre újra,
S eltűnjön fejedből múltadnak összes búja.
Mást én nem tudok tenni. Csakis melletted lenni.

Előző

Következő