Egy nap megkérdezték: Mit jelent szeretni?
Én csak annyit mondtam, nem lehet leírni.

Ha hideg, sebes patak, szomjam oltaná,
Ha érzés, bánatom, haragom oldaná.
Ha szerelmem tűz lenne, lelkem lángolna,
Ha egy gondolat, szívem vele álmodna.

Lehetne lágy szellő mi hajamat borzolja,
Vagy édes illat mely az eszem bódítja.
Akár a csillogó drágakő, sárral takart
Mégis mindenki által vágyott és akart.

Egy életen át hűségesen keresed,
Majd megleled talán még el is temeted!
Üldözöd, kutatod, kietlen utakon járva
Csak az igazit, a sajátot, a szépet várva.

Életed végén rájössz, miért kergeted,
Ám a válasz csak annyi: Szívből szereted.