Elmentem, mert így akartam,
Szíved öleléséből tépve ki magam.
Ölelése kígyó mérge.

Elhagytam, mást nem tehettem,
Sírva lám arcát elfeledtem.
Örömédes mégis vége.

Veled voltam, porrá lettem,
Égő szívem eltemettem.
Régmúlt idők izzó átka.
Zárja a föld!
Őrzője életemnek derűs halála.

Elváltunk, hát itt a vége,
Régmúlt idők szép meséje.
Önteltséged vérző gyümölcse!