Szabadversek és "Egykék"

Itt ülök, várom szívem választottját a csillagok alatt.
Lenn a téren, magányosan, éjsötétben, melytől érzésem kifakadt.
Mit tehetnék még? Hogy vigyázzam jobban kit tisztán szeretek?
Nem tudok változni, magam hazuttolni. Más sose lehetek,
Csakis önnön magam. Lelkem nem engedi. Ez vagyok ÉN.
Szerelmes. Csakis belé. De átlátok színes csillogó ködén
E...

Holdvilág aranyszín tengerében úsztunk,
S mindketten vártunk valakit, hogy kimentsen.
Egymáshoz magunkat közel húztuk.
Ìgy törtènt hát, miértje nincsen.
Összeforrtunk sötét éjjelen s csak sodródtunk.
Így lettél Te féltve őrzött, egyetlen kincsem.
Életünk útvesztőjén vakon kóborlunk,
Mégis, talán könnyebben. Egymás mellett.
Talán valahol így a legjobb....

Oly sok mindent elterveztem már!
Egy ház, virágoskert benne két kisgyerek,
Mellette nagy udvar, porában csirke hempereg,
Frissen meszelt akol, ahol malacok hada dúr.
Bent a házban könyvespolcok, bennük szú,
Konyhában szép, festett kemence, parázsló.
Szobában gyermekágy, álmot ringat varázslón.
Fényárral tükröződik vissza egy gyertya mosolya.
Ez lenne...

Akaraterő

2025.01.17

Leültem újra. Suhan velem életem, talán sínen van.
Akár a vonatfülke miben helyet foglaltam ma.
Zúg el szemeim előtt a megfáradt alföldi táj,
Nem is tudja, lelkemnek mennyi minden fáj.
Honnan is tudhatná? Nincs itt mellettem.
Nincs itt más csak a nagy puszta, a Róna.
S gondolataim másról sem szólnak csakis Róla.
De...

© 2024 Dürgő Csaba. Minden jog fenntartva.
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el