Fültanúja voltam...

Fültanúja voltam…

Fültanúja voltam hogyan törik meg egy lélek.
Ült előttem pár lépéssel, motyogott: Félek.
Érzem a terhet magamon, kezdem utálni, hogy élek,
Párkányon állva várok, vagy hátrálok, vagy lépek.

Fültanúja voltam hogyan cseng egy álom.
Folyt előttem le a földre, végig a poháron.
Aztán repült, szárnyalt, fénysebességgel haladt.
Majd hirtelen darabokra szakadt, elérte a falat.

Fültanúja voltam hogyan zokog egy szív.
Tárcsáz, kivár, nem kapcsolható számot hív.
Megáll, bámul csak árván és próbálja újra.
Szárazra könnyeit válaszul a hideg szél fújja.

Fültanúja voltam hogyan kacag egy gyermek.
Hallatára az előbbiek új életet nyertek.

Tovább

Vissza