Józanész határán
Józanész határán
"Bolond vagy te!"
– mondják rá páran
"Csak egy újabb részeg." – legyintenek a bárban.
"Álomvilágban élsz, de majd az élet pofonjára felébredsz!
Ez nem a cukormázas pihe-puha, ez a valóság, ez kemény lesz."
Kemény… kőkemény!
Légy erős! Légy férfi! Légy független nő!
Páran suttogják, mások szólnak, néhány csendes. Néma, de lő.
Hogy másra vagy magára azt már csak a Jóisten tudja.
Tető, meleg, víz, egy ágy és némi étel. Verejtéke talán kifutja,
Ha hullatja
rendületlen míg beletörik, görbül a lelke.
Ki mellette volt rég elszökött, elüldözte, talán elhagyta. Talán verte.
Vagy épp mindent megadott és úgy maradt a csúcson. "Toppon?" Hoppon.
Néhány rákényszerül, élete múlik rajta hogy várjon, hágjon, lopjon.
Pár politizál,
néhány elemez, néhány mostanit pártol,
Szavaz, falaz, harsog, szajkóz. Nem madár, de nőtt a hátán pár toll…
Egy-kettő kormányoz, három hasonlít polgárhoz, a többi egyszerű paraszt.
Kevernek. Szezont-fazonnal, páfrányt-haraszt, hüvelyket és araszt.
Nyilatkozz! Te
mit szeretnél? Kérlek mond el!
"Mindenki hülye, s csak én vagyok helikopter."