Blog

Napról-napra veszed észre, ébredsz rá a nagy Egészre,
Innen talán egy lépés lesz csak, s itt a vége.
Napról-napra, hétről-hétre zeng az élet népzenéje,
Cifra traktor, kék kamion, sárga mentő, füst az égen,
Sár a talpad alatt. Természetes, legalábbis abból maradt.

Sosem hittem az első látásban. Most sem teszem,
Valahogy mégsem tudom levenni Rólad a szemem.
Kedves arcod, sminkelt mégis valahogy oly tiszta,
Lopva szemedbe pillantva a szépség tekint vissza.

Most is, ahogy eddig, közel van hozzám.
Itt is, ahogy eddig, mosolyogva néz rám.
Talán képes leszek egyszer megszólítani is Őt.