Fültanúja voltam hogyan törik meg egy lélek.
Ült előttem pár lépéssel, motyogott: Félek.
Érzem a terhet magamon, kezdem utálni, hogy élek,
Párkányon állva várok, vagy hátrálok, vagy lépek.
"Bolond vagy te!" – mondják rá páran
"Csak egy újabb részeg." – legyintenek a bárban.
"Álomvilágban élsz, de majd az élet pofonjára felébredsz!
Ez nem a cukormázas pihe-puha, ez a valóság, ez kemény lesz."
Napról-napra veszed észre, ébredsz rá a nagy Egészre,
Innen talán egy lépés lesz csak, s itt a vége.
Napról-napra, hétről-hétre zeng az élet népzenéje,
Cifra traktor, kék kamion, sárga mentő, füst az égen,
Sár a talpad alatt. Természetes, legalábbis abból maradt.